Behajthatatlan követelések áfájának visszaigénylése. Visszajár?
Korábbi bejegyzéseinkben (Végre visszaigényelhető lesz a behajthatatlan követelések áfája; Változások az áfában 2020-tól II. rész) hírt adtunk már arról, hogy az Országgyűlés által elfogadott nyári adócsomag 2020-tól meghatározott feltételekkel lehetővé teszi az áfában a behajthatatlan követelésekre jutó adóalap-csökkentést. Ezek a bizonyos „meghatározott feltételek” azonban jelentős korlátokat állítanak az áfát visszakérni kívánó adózók elé és mint mindig, az ördög a részletekben lakozik.
Az Áfa törvény saját definíciót fog tartalmazni a behajthatatlan követelésekre, és még az annak megfelelő követelés esetén is számos további feltételt kell ahhoz teljesíteni, hogy utólagosan csökkenthető legyen az áfa alapja. Az már széles körben ismert, hogy a csökkentés kizárólag a 2015. december 31-ét követően teljesült ügyletek esetében alkalmazható, ami a még el nem évült ügyletek egy részét is kizárja az alkalmazási körből. Azt már kevesebben tudják, hogy a magánszemély vevő által meg nem fizetett ellenérték áfáját sem lehet majd visszaszerezni az új szabályozás alapján az adóhatóságtól. További izgalmakat rejthet a „más módon nem térült vagy térül meg” kritérium például abban az esetben, ha a vállalkozás az eredeti érték töredékéért eladta a követelést egy behajtó cégnek. De el lehet vérezni egy minden szempontnak megfelelő követeléssel is, ha az adminisztratív feltételek nem teljesülnek maradéktalanul.
A vállalkozásoknak tehát nagyon oda kell figyelniük arra, hogy 2020-tól is csak akkor fogják különösebb küzdelem nélkül visszakapni a ki nem fizetett értékesítéseikre jutó áfát a NAV-tól, ha az Áfa törvény új előírásainak mind a követelésük, mind pedig az eljárásuk megfelel. Ha egy adóalany tévesen ítéli meg úgy, hogy minden kritériumot teljesített, az adóhatóság bírsággal sújthatja, és ha megalapozatlanul viszi bíróság elé az ügyét, nemhogy nem kapja vissza az áfát, de még egy elbukott per költségeit is állnia kell. Célszerű ezért szakértő bevonásával elvégezni a vállalkozás részére meg nem fizetett követelések adójogi értékelését.
Azok, akiknek a szó köznapi értelmében behajthatatlan ugyan a követelése, de az új szabályozás rostáján fennmaradnak, a közösségi jogra hivatkozva próbálhatják meg visszaszerezni az áfát.
A jogalkotó ugyanis nem azért fogadta el a behajthatatlan követelésekre vonatkozó szabályozást, mert megesett a szíve a nem fizető vevők miatt csődbe jutó vállalkozásokon, hanem azért, mert az Európai Bíróság (EUB) közelmúltbeli ítéletei egyértelműen kimondták: ellentétes az uniós szabályozással az, ha az adóhatóság a véglegesen behajthatatlannak tűnő követelések kapcsán sem téríti vissza az áfát. A nyári adócsomag elfogadásakor már folyamatban volt az EUB előtt egy magyar adózó, a PORR Építési Kft. ügye (C-292/19.), amelyben időközben meg is született a bíróság végzése, s ez is kimondta, hogy a tagállamoknak lehetővé kell tenniük a héaalap-csökkentést, ha az adóalany bizonyítani tudja, hogy az adósával szemben fennálló követelés véglegesen behajthatatlanná vált.
Az EUB döntései viszont nem állítanak korlátot például a 2016. előtt teljesült ügyleteken alapuló behajthatatlan követelésekre vagy a vevő adóalanyiságára nézve, így a héasemlegesség elvének álláspontunk szerint a 2020-tól hatályba lépő szabályozás sem felel meg maradéktalanul. Ezért felmerül annak a lehetősége, hogy a magyar szabályozás közösségi jogba ütközésére hivatkozva az új szabályoknak nem megfelelő, de véglegesen meg nem fizetett követelések áfáját is visszakérjék az adózók. A fentiekre tekintettel amennyiben behajthatatlan követelés áfáját tervezik visszaigényelni, mindenképpen javasolt adótanácsadó bevonása.