Ingyenes termékátadás áfája: EUB-gyakorlat és egy friss Kúria-ítélet

Az ingyenes termékátadások áfakötelezettsége tekintetében az elmúlt években változott az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítélkezési gyakorlata. Áprilisban született ítéletében a Kúria is foglalkozott a kérdéssel. Hírlevelünk az ügyben kifejtett adóhatósági érvekre is kitér.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 11. § (1) bekezdése a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: héairányelv) 16. cikkével összhangban áfa hatálya alá tartozó értékesítésként rendeli kezelni a termék ingyenes átadását (juttatását), amennyiben a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Az ingyenes juttatás önálló adóztatási tényállás, melynek nem feltétele a vállalkozásidegen cél.

Néhány évvel ezelőttig a fenti tényállás alapján a tagállamok lényegében automatikusan megáfáztatták az ingyenes termékátadásokat, ha a levonási jogra vonatkozó kritérium teljesült. Az EUB ítélkezési gyakorlatában azonban az utóbbi években módosulás következett be, ami a tagállami – így a magyar – joggyakorlatra is kihatott.

A C‑528/19. sz. Mitteldeutsche Hartstein‑Industrie ítéletben az EUB kimondta: egy, a nyilvánosság számára nyitva álló, de gazdasági tevékenysége keretében az e munkákat ingyenesen elvégző adóalany és a nyilvánosság által használt önkormányzati út kiszélesítésének az önkormányzat javára végzett építési munkái nem minősülnek olyan ügyletnek, amelyet az e rendelkezés értelmében vett, ellenérték fejében történő termékértékesítésnek kell tekinteni.

Az ítélet levezetése alapján – figyelemmel arra is, hogy a német jog értelmében bizonyos építési munkák átadását termékértékesítésnek lehet tekinteni – az önkormányzat javára elvégzett építési munkák általánosságban véve minősülhetnek ellenértékes termékértékesítésként kezelendő ingyenes átruházásként.

A konkrét esetben azonban az EUB álláspontja szerint nem ez a helyzet. Az út kiszélesítésének építési munkáira az alapügy felperese szükségleteinek kielégítése céljából került sor, és ezen építési munkák eredményét, vagyis az arra alkalmassá tett utat, hogy az elviselje a mészkőbánya üzemeltetéséből eredő tehergépjármű‑forgalmat, elsősorban saját szükségleteinek kielégítésére használja. Még ha a vitatott önkormányzati út nyitva áll is a nyilvános forgalom előtt, figyelembe kell venni ezen út tényleges végső felhasználását, a végső felhasználó pedig az adóalany.

A C‑207/23. sz. Y KG ügyben szintén ingyenes termékátadás áfakötelezettsége volt a kérdés. A tényállás szerint Y biomasszából biogázt előállító létesítményt üzemeltet. A termelt biogázt 2008‑ban decentralizált villamosenergia‑és hőtermelésre használták fel. Az így termelt villamos energiát elsősorban az általános villamosenergia‑hálózaton keresztül osztották el a villamosenergia‑hálózat üzemeltetője által fizetett díj ellenében. Az e folyamat során termelődő hőenergia egy részét az Y termelési folyamatához használták fel, más részét azonban Y „ingyenesen” átruházta A vállalkozóra annak érdekében, hogy a konténerekben faanyagot száríthasson, valamint B társaságra, amely e hőenergiával a spárgaföldjeit fűtötte. Mindkét szerződés úgy rendelkezik, hogy a díjazás összegét a hőenergia átvevőjének gazdasági helyzetétől függően egyedileg állapítják meg anélkül, hogy e díjazást rögzítenék e szerződésekben. Mivel az Y nem számlázta ki az A‑nak és a B‑nek továbbított hőenergiát, az adóhatóság úgy ítélte meg, hogy e hőt ingyenesen vonták ki A és B javára.

Az EUB ítéletében rámutatott: a C-528/19. sz. Mitteldeutsche Hartstein‑Industrie ítélet 68. pontjában kétségkívül kimondta, hogy egy, a nyilvánosság számára nyitva álló, de gazdasági tevékenysége keretében az e munkákat ingyenesen elvégző adóalany és a nyilvánosság által használt önkormányzati út kiszélesítésének az önkormányzat javára végzett építési munkái nem minősülnek olyan ügyletnek, amelyet ellenérték fejében történő termékértékesítésnek kell tekinteni.

Mindazonáltal egyrészt e munkák az átruházást végző adóalany javát szolgálták, valamint közvetlen és azonnali kapcsolatban álltak a gazdasági tevékenységének egészével, másrészt pedig az előzetesen igénybe vett és az említett munkákhoz kapcsolódó szolgáltatások költsége az ezen adóalany által utóbb teljesített ügyletek költségének részét képezte. Ezzel szemben semmi nem enged arra következtetni, hogy az Y által ingyenesen kivont és juttatott hőenergiát ő is felhasználta volna.

Az ítélet konklúziója értelmében az adóalany által a saját vállalkozásából ingyenes juttatásként – az ellenérték fejében történő termékértékesítésnek megfelelő – kivonásnak minősül, ha az ezen adóalany által előállított hőenergiát más adóalanyoknak a gazdasági tevékenységeik céljából ingyenesen juttatják, és e tekintetben nincs jelentősége annak a ténynek, hogy e más adóalanyok e hőenergiát héalevonásra jogosító vagy arra nem jogosító ügyletekhez használják fel.

 A Kúria 2025. április 3-án kelt, Kfv.I. 35.030/2025/6. sz. végzése szintén ingyenes átadás áfakötelezettségét érintő ügyre vonatkozik. A tényállás szerint az ügy felperese gazdasági tevékenysége keretében több közcélú, infrastrukturális beruházást valósított meg, amihez kapcsolódóan vagyonelemeket adott át önkormányzatok részére. Egyebek közt játszótér és óvoda kialakítására szolgáló építési telket adott át térítés nélkül az ingatlan fekvése szerinti önkormányzat részére.

A felperes álláspontja szerint gazdasági célja, az építési telek kialakítása nem valósulhatott volna meg az átadás nélkül, az önkormányzat képviselőtestülete ugyanis a helyi építési szabályzat módosítását nem támogatta volna a felperes által a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítése nélkül. Szerinte a C-528/19. sz. EUB-ítélet alapján esetében az átadás nem von maga után áfafizetési kötelezettséget, mert valójában a beruházás végső felhasználója az építtető adóalany, vagyis nem került sor a vállalkozási tevékenységi körből történő kivonásra.

Az adóhatóság nem tartotta alkalmazhatónak a felperes által hivatkozott döntést, mivel álláspontja szerint a két ügy tényállási elemeiben lényeges különbség áll fenn. A C-528/19. sz. EUB ítéletből az tűnt ki, hogy az út kiszélesítésének építési munkáit nem az érintett önkormányzat szükségleteinek okán, vagy a nyilvános forgalom miatt végezték el, hanem annak érdekében, hogy a vitatott önkormányzati út alkalmas legyen a mészkőfejtőnek az alapügy felperese általi üzemeltetése okán keltett tehergépjármű forgalomra. Azon építési munkákat az alapügy felperese szükségleteinek kielégítése céljából végezték el.

A perbeli esetben viszont ilyen nem volt megállapítható. Az a körülmény, hogy valamely beruházást az adóalanynak el kellett végeznie, nem jelenti automatikusan, hogy ezen létesítmények, vagyonelemek ne kerülnének elkészültüket követően az adóalany gazdasági tevékenységéből kivonásra. Gazdasági tevékenységi körből való kivonásként értékelendő ugyanis a felperes által megépített játszótér és építési telek önkormányzat részére történő átadása, tekintve, hogy az építési telek és a játszótér célja elsődlegesen nem az adóalany gazdasági tevékenységének szolgálata, hanem alapvetően és elsődlegesen azt a nyilvánosság, vagy más személy használja.

Az elsőfokú bíróság az óvoda és játszótér számlájával kapcsolatos megállapítást érintő részében az alperes (a NAV Fellebbviteli Igazgatósága) határozatát felülbírálatra alkalmatlannak találta. Álláspontja szerint az alperes nem teljeskörűen elemezte az EUB ítéletben írt értelmezést. Szükséges lett volna feltárni, hogy a felperes számára a munkák hasznosak voltak-e, valamint közvetlen és azonnali kapcsolatot hoztak-e létre a gazdasági tevékenységének összességével, továbbá a kapcsolódó költségek a felperes által utólag teljesített ügyletek költségelemének részét alkották-e.

A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen és feleslegesen, továbbá a kereseten túlterjeszkedve vizsgálta az említett elemeket és hiányolta azok vizsgálatának elmaradását az alperes határozatából, mivel azok valójában az adólevonási jog gyakorlásával kapcsolatosak, nem az ingyenes átadás adóköteles tényállásának értelmezésére vonatkoznak. Téves kiindulási pontja miatt helytelen következtetésre jutott, és éppen az az elemzés hiányzik ítéletéből, amely alapján megítélhető lenne az Áfa tv. 11. § (1) bekezdésének alperesi alkalmazása, vagyis, hogy az építési telek és játszótér ingyenes átengedésének célja a felperes gazdasági tevékenységét szolgálta-e.

A végzés kimondja, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta kellő körültekintéssel, hogy fennáll-e az EUB-ítéletben vizsgált tényállás azonossága a perbelivel, ebből következően az EUB-ítélet végkövetkeztetése a perbeli ügyletre helytálló és alkalmazható-e.  Nem lehet eltekinteni attól, hogy az EUB az előzetes döntéshozatali eljárásban vizsgált uniós jogi norma értelmét a megkereső bíróság által elé tárt tényállásra vonatkoztatva adja meg, így az ott szereplő értelmezést nem lehet minden vizsgálat és összehasonlítás nélkül a perbeli tényállásra felhasználni.

A Kúria az eljárási hibák miatt az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

Amennyiben hírlevelünkkel kapcsolatban további kérdések merülnek fel, forduljanak szakértőinkhez bizalommal.