Kriptoeszközök áfakezelése (II. rész)

A múlt héten indított cikksorozatunk első részében a kriptoeszközök jogi szabályozási keretét, ezen belül is az általános forgalmi adót érintő rendelkezéseket mutattuk be röviden. E heti cikkünkben összefoglaljuk azokat az ügylettípusokat, amelyekre vonatkozóan már elérhető valamilyen támpontot jelentő értelmezés. Előzetesen is lelőjük a poént, nem sok ilyen tájékoztató vagy hivatalos állásfoglalás érhető el még napjainkban sem.

Ilyen felvezetés után lássuk, milyen hivatalos tájékoztatások alapján lehet a kriptoeszközök áfa-kezelését megítélni.

Ellenérték megfizetése kriptoeszközzel

Az uniós szabályozás és az azzal harmonizált magyar előírások értelmében az ellenérték pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történő megtérítése nem valósít meg sem termékértékesítést, sem szolgáltatásnyújtást, tehát nem tartozik az Áfa tv., illetve a héairányelv tárgyi hatálya alá.

Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint az adósemlegesség elve a közösségi jogszabályokkal bevezetett közös héarendszer egyik alapelvét képezi. Az C-174/08. sz. NCC ügyben az EUB kifejtette, hogy a közösségi jogalkotó a héa területén az adósemlegesség elvében fejezi ki az egyenlő bánásmód uniós alapelvét. Az egyenlő bánásmód alapelve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék különbözően, kivéve, ha a megkülönböztetés objektíve indokolt.

Mindezek alapján, ha egy áfás ügylet ellenértékének megfizetése fizetőeszközként funkcionáló kriptoeszközzel történik, akkor csak az értékesítő oldaláról valósul meg áfakörbe tartozó ügylet, a kriptovalutával fizető vevő, igénybevevő részéről nem.

Minősülhet-e egy kriptoeszköz utalványnak?

A kérdésre az Áfabizottság eredetileg nemleges választ adott. Később azonban arra jutott, hogy a tokenek főszabály szerint nem minősülnek ugyan a héairányelv szerinti utalványnak, de a kérdésben eseti megközelítés alkalmazandó, ezért minden esetben kizárólag a token konkrét jellemzőinek és felhasználási céljának ismeretében állapítható meg, hogy az adott token utalványnak minősül-e.

Kriptoeszközök átváltása pénzre vagy más kriptoeszközre

Az EUB ítélkezési gyakorlatában egyelőre egyetlen, konkrétan a kriptoeszközöket érintő döntés található: a C-264/14. sz. Hedquist-ügyben hozott ítélet.

E szerint ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősülnek az olyan ügyletek, amelyek hagyományos devizák „bitcoin” virtuális devizaegységekre, olyan összeg megfizetése ellenében való át‑ és visszaváltását foglalják magukban, amely egyrészt az érintett gazdasági szereplő által a devizák vásárlásakor fizetett ár, másrészt az ügyfeleivel szemben alkalmazott eladási ár közötti különbséget képező haszonkulcsnak felel meg. Az ilyen ügyletekre a héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti adómentesség alkalmazható.

Habár a Hedqvist-ítélet kifejezetten a bitcoinra vonatkozik, levezetése alapján azonban más kriptoeszközök átváltására is alkalmazhatóak lehetnek a megállapításai (áfakörbe tartozó, de adómentes szolgáltatás), amennyiben az ítéletben leírt kritériumok teljesülnek:

• az adott kriptoeszközt a felek a törvényes fizetőeszköz alternatívájaként elfogadták, és azoknak nincs más céljuk, mint az, hogy fizetőeszközként használják őket, valamint
• az át- illetve visszaváltás a kriptoeszköz és valamely hagyományos deviza között történik, ellenérték fejében.

Az Áfabizottság csaknem egyhangú álláspontja szerint a kriptovaluták fiat valutára (törvényes fizetőeszközre) történő cseréje mellett a más kriptovalutára történő cseréjük is áfakörbe tartozik, de a héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján adómentesség vonatkozik rá. Ez alapján vélhetően adómentes lehet a kriptovaluták egymás közötti átváltása is, e tekintetben azonban célszerű lehet az adóhatóság vagy a minisztérium megerősítését kérni.

Kriptoeszközök ingyenes szétosztása

Az ingyenes ügyletek főszabály szerint nem tartoznak az áfa tárgyi hatálya alá. Kivételt képeznek az Áfa tv. 11. és 14. §-ában meghatározott tranzakciók, amelyek ugyan ingyenesek, de a felhasznált termékhez vagy szolgáltatáshoz korábban adólevonási jog kapcsolódott, ezért a jogalkotó ellenértékesként rendeli kezelni az ügyletet. Azokban az esetekben viszont, amikor az adóalany már eleve ingyenesen tervez végezni adott tevékenységet, a következetesen képviselt magyar adóhatósági álláspont értelmében ahhoz kapcsolódóan nem keletkezik levonási joga, következésképpen az ingyenes ügylet sem fog áfakörbe tartozni.

Az Áfabizottság a kriptovaluták ingyenes rendelkezésre bocsátása kapcsán szintén arra jutott, hogy az ügylet nem tartozik áfakörbe. A tagok csaknem egyhangú véleménye szerint a kriptovaluták rendelkezésre bocsátását a héa hatályán kívül esőnek kell tekinteni, amennyiben azokat ingyenesen, például airdrop útján bocsátják rendelkezésre.

Tokenizált termékek értékesítése

Az áfa rendszerében termékértékesítésről akkor beszélünk, ha birtokba vehető dolog átengedése valósul meg, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít fel. Minden olyan áfakörbe tartozó tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek, az áfa rendszerében szolgáltatásnyújtásként sorolandó be.

Egyre szélesebb körben terjednek el az olyan digitális tokenek, amelyek valós eszközöket (real-world assets, RWA) jelenítenek meg a blokkláncon, lehetővé téve a befektetők számára, hogy az adott eszköznek vagy egy kisebb részének tulajdonjogát megszerezzék.

A kérdéshez kapcsolódóan az Áfabizottság az NFT-k értékesítésére vonatkozóan foglalta össze rendelkezésére álló információk alapján kialakított álláspontját.

E szerint ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy az NFT átruházása áfa szempontjából termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás-e, mindenekelőtt azt kell eldönteni, hogy az ügylet tárgya maga a token vagy a tokenhez kapcsolt vagyon. Ehhez célszerű az NFT-ket a tulajdonszerzési jogcímet tanúsító okiratokkal, valamint az utalványokkal összehasonlítani. Vizsgálandó továbbá az is, hogy az NFT értékesítése összetett ügyletnek, esetleg elektronikus szolgáltatásnak minősül-e.

Az Áfabizottság úgy ítélte meg, hogy amennyiben az NFT-t kizárólag a tulajdonjogot igazoló digitális tanúsítványoknak tekintjük (tehát az ügylet tárgya nem az NFT, hanem a hozzá kapcsolt vagyontárgy), az ügylet áfakezelésének az NFT által képviselt vagyonelem jellegéhez kell igazodnia. Ez esetben tehát az NFT ellenérték fejében történő értékesítésekor tartalmilag az NFT-hez kapcsolt vagyonelem (amely lehet termék vagy szolgáltatás is) értékesítése valósul meg, és az erre vonatkozó szabályok (teljesítési hely, áfakulcs, adózási mechanizmus, különbözet szerinti adózás stb.) alkalmazandóak.

Az Áfabizottság szerint bizonyos NFT-k az áfa rendszerében utalványnak tekinthetőek. Ez esetben az NFT jellege alapján az egycélú vagy a többcélú utalványokra vonatkozó szabályok alkalmazandóak.

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban további kérdések merülnek fel, forduljanak szakértőinkhez bizalommal és kövessék a témában hamarosan megjelenő további rövid cikkünket.