Damoklész kardja: szigorodik a bírósági gyakorlat az iparűzési adó alapjának megállapítására vonatkozóan

HIPA-alap: „Kicsivel több lett. Maradhat?”

A vállalkozások nagy része találkozott már a dilemmával, hogy a helyi iparűzési adó (HIPA) alapjának meghatározása során mely tételekkel csökkenthető a nettó árbevétel. Az adóalanyok által igénybe vett szolgáltatások terén gyakran okoz fejtörést, hogy az ellenérték alvállalkozói teljesítés értékeként teljes mértékben csökkentő tétel, vagy közvetített szolgáltatásként sávos levonás vonatkozik-e rá. Az utóbbi években ugyanakkor egy korábban biztosnak tekintett tétel is veszélybe került: az anyagköltség.

A könyv- és lapkiadók tekintetében immár több mint egy évtizede következetes az a legfelsőbb bírósági illetve kúriai ítélkezési gyakorlat, mely szerint igaz ugyan, hogy a könyvek és időszaki kiadványok fizikailag kész termékként a nyomdában készülnek el, ezek ellenérték fejében történő átadása a kiadó felé jellemzően mégsem minősül termékértékesítésnek. A szerzői és a kiadói jogokkal ugyanis a nyomda általában nem rendelkezik, a nyomdai tevékenység ezért a késztermék elkészültének csupán egy részfolyamatát jelenti, a nyomda a számára átadott tartalom nyomtatását, mint szolgáltatást végzi el. A nyomda által számlázott ellenérték emiatt a kiadónál mint megrendelőnél nem minősíthető anyagköltségnek, azt igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni.

Mivel a HIPA alapjának meghatározásakor az anyagköltséggel csökkenthető a nettó árbevétel, az igénybe vett szolgáltatás értékével viszont nem, a kiadók számára a kialakult ítélkezési gyakorlat azt jelentette, hogy a tervezettnél magasabb adókötelezettségük keletkezik. Ami még fájdalmasabb következmény: az önkormányzati adóhatóságok ellenőrzés keretében visszamenőleg, a korábbi évek tekintetében is megnövelhetik a fizetendő adót, sőt, adóbírságot és késedelmi pótlékot is megállapíthatnak.

Mindezidáig azonban ez a kiadók problémájának tűnt, ami a gazdaság többi szereplőjét nem érinti. Ezen változtatott a Kúria idei ítélete, amely egy édességgyártó cég ügyében kimondta, hogy a megrendelő igényei szerint megtervezett és kivitelezett, a megrendelő logóját, védjegyét, illetőleg egyéb hozzá köthető tájékoztató ábrákat magán hordozó csomagolóanyag nyomdai előállítása a helyi iparűzési adó szempontjából igénybe vett szolgáltatásnak minősül.

A perbeli ügyben a gyártó cég csomagolóanyag előállítását és szállítását rendelte meg nyomdai  vállalatoktól. A nyomdák feladata volt az alapanyagok beszerzése, az előállításhoz szükséges berendezések és felszerelések (tárgyi eszközök biztosítása). A csomagolóanyagokra a gyártó és a termék megnevezésén kívül különböző formájú logók, védjegyek és egyéb, a szellemi tulajdon körébe sorolható alkotások kerültek, a megrendelő utasításainak megfelelően. Összességében azt, hogy a csomagolóanyag mint termék hogyan jelent meg, milyen formátumban, milyen jelzésekkel, milyen kivitelben, a megrendelő határozta meg, így megállapítható, hogy az egész gyártási folyamatban a megrendelő kontrollált minden lényeges történést. A logók, védjegyek, ipari minták és más ábrák elhelyezése folytán a csomagolóanyag az előállítását követően már csak a megrendelő termékeinek csomagolására használható, az esetleges csomagoló anyag maradvány a szállítók részéről más személy részére nem értékesíthető.

A Kúria megállapította, hogy a megrendelő nem a nyomdák által önállóan megtervezett és elkészített, előre legyártott csomagolóanyagot vásárolta meg, hanem az általa kontrollált gyártási folyamat eredményeként speciálisan részére előállított terméket. Ezért az ügyletben a szolgáltatás nyújtása volt a döntő elem.

A Kúria hangsúlyozta, hogy termék előállítása és szállítása esetén mindig az egész folyamatot jellemző tényállási történés határozza meg, hogy az adott helyzetben pusztán termék értékesítéséről vagy annak előállítását is magában foglaló szolgáltatás nyújtásáról van- e szó. Kiemelte továbbá, hogy a HIPA alapját csökkentő tényezők meghatározása során irreleváns, hogy az adott tételt más adónem – például a társasági adó – rendszerében hogyan kell elszámolni.

A mi cégünket is érinti?

Mivel a kiadókra vonatkozó korábbi ítéletek után immár új iparág tekintetében született az eddigi gyakorlatot felülíró kúriai döntés, az önkormányzati adóhatóságok ezen felbuzdulva a jövőben megkérdőjelezhetik bármely ágazatba tartozó vállalkozás esetében akár az egyedi csomagolóanyagok, akár a termeléshez felhasznált egyéb, a megrendelő személyére szabottan elkészített, csak az ő részére értékesíthető termék anyagköltségként vagy készletként történő minősítését. Ha tehát a vállalkozás beszerez ilyen terméket, akkor kockázatos lehet annak értékét anyagköltségként (vagy éppen ELÁBÉ-ként) elszámolni a HIPA-alap meghatározása során.

Mit tegyünk?

A vállalkozásoknak célszerű áttekinteniük a HIPA tekintetében csökkentő tételként figyelembe vett költségeiket. Ha egy költség olyan termékhez kapcsolódik, amelyet a vállalkozás partnere a termék fizikai jellemzőiből (pl. márkajelzéssel, logóval stb. egyediesített termékek) vagy jogi okokból (pl. szellemi alkotásokra vonatkozó jogszabályi előírások vagy a felek közötti megállapodás tartalma) adódóan kizárólag a vállalkozó részére tud vagy jogosult értékesíteni, akkor a kúria ítélkezési gyakorlatából adódóan ezekkel kockázatos lehet csökkenteni a vállalkozás nettó árbevételét.

Lényeges továbbá, hogy nemcsak a jövőben elszámolni kívánt tételeket javasolt felülvizsgálni, hanem az elévülési időn belül már csökkentő tételként figyelembe vett összegeket is, mivel ha egy revízió átminősíti ezeket, a vállalkozásnak utólagosan többlet HIPA-fizetési kötelezettsége keletkezhet, valamint adóbírság és késedelmi pótlék megállapítására is sor kerülhet.

***

Amennyiben a témával kapcsolatban további kérdés merül fel, szakértőink állnak rendelkezésre.