Árengedmény áfa-kezelése: új távlatok nyílnak?

A behajthatatlan követelések után új területen állapította meg az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB), hogy az adóalap-csökkentésre vonatkozó magyar áfa-előírások nem állnak összhangban az uniós joggal.

A magyar szabályozás csak meghatározott feltételek fennállása esetén engedi csökkenteni az adóalany által adott árengedménnyel az adó alapját. Az adóhatóság e feltételek teljesülésének hiányára hivatkozva megtagadta a Boehringer Ingelheimtől a hozzáadottérték‑adóra eső adóalapjának a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) részére teljesített befizetésekkel történő csökkentéséhez való jog elismerését.

A C‑717/19. sz. ügyben az EUB kimondta: a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: héairányelv) 90. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy valamely gyógyszeripari vállalkozás arra tekintettel nem vonhatja le a hozzáadottérték-adójának alapjából az állami egészségbiztosító által támogatott gyógyszerek értékesítéséből származó árbevételének azon részét, amelyet ezen egészségbiztosító részére az utóbbival megkötött szerződés alapján fizetett be, hogy az e címen befizetett összegek nem az említett vállalkozás üzletpolitikájában előre rögzített módon kerültek meghatározásra, és e befizetésekre nem vásárlásösztönzési célból került sor.

Az ítélet hangsúlyozza, hogy a héairányelv adóalap-csökkentésre vonatkozó 90. cikk (1) bekezdése alapján a tagállamok kötelesek az adóalap csökkentésére, ebből következően pedig az adóalany által fizetendő héa összegének csökkentésére minden olyan esetben, amikor az ügylet teljesítését követően az adóalany az ellenértéket részben vagy egészben nem kapja meg. E rendelkezés a héairányelv alapvető elvének kifejeződése, amely szerint az adó alapja a ténylegesen kapott ellenérték, amelyből az következik, hogy az adóhatóság a héa címén nem szedhet be magasabb összeget annál, mint amelyet az adóalany beszedett.

Az EUB leszögezte továbbá, hogy az EU-s előírásokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a hozzáadottérték‑adó alapja utólagos csökkentésének még akkor is feltétele a pénzvisszatérítésre jogosult nevére szóló, az említett pénzvisszatérítésre jogosító ügylet teljesítését tanúsító számla, ha ilyen számla kibocsátására nem került sor, és ha ezen ügylet teljesítése más módon is bizonyítható.

Az ítélet illeszkedik az EUB ítélkezési gyakorlatába, amelyben rendre megjelenik az a gondolat, hogy az adóalanyok az állam érdekében járnak el adóbeszedőként, ezért az állam nem követelheti meg az adóalany által megkapott összegnél magasabb adóalap utáni adó fizetését. Az adóalap-csökkentéshez előírt alaki követelmények tekintetében pedig az EUB következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy az adókijátszások és adókikerülések megakadályozását célzó intézkedések kizárólag az e cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékben térhetnek el a héa alapjára vonatkozó szabályoktól.

Az EUB ítélete a konkrét eseten túlmutató jelentőséggel bírhat.

Egyrészről nyilvánvalóan a Boehringer Ingelheimhez hasonlóan más nagy gyógyszeripari cégek is kötöttek a NEAK-kal támogatásvolumen‑szerződéseket vagy egyéb, őket befizetésekre kötelező megállapodásokat. Ezek a vállalatok most az Art. 196. §-ára hivatkozva az EUB döntésének közzétételétől számított 180 napon belül kérhetik az adóhatóságtól a túlfizetett áfa visszatérítését és az az után őket megillető kamatot.

Még lényegesebb, hogy az EUB ítélkezési gyakorlata alapján egyre világosabban látszik: az Áfa tv. nem az EU-s előírásokkal összhangban kezeli az adóalap csökkentését. A bírósági döntések nyomán az elmúlt években újabb és újabb esetkörökkel egészült ki a törvény (így került be például 2014-től a pénzvisszatérítésre jogosító ügylet, vagy 2020-tól a behajthatatlan követelés címén történő adóalap-visszatérítésre vonatkozó rendelkezések). A kérdés most már csak az, hogy vajon a jogalkotó továbbra is a jelenlegi, egyre hosszabbra nyúló szabályozást egészítgeti-e ki, abban bízva, hogy a megmaradt korlátoknak köszönhetően azért még mindig több bevétel folyik be az államkasszába, mint ha a héairányelv szabályozását vennénk át, vagy az adóalanyok által kamatostul visszakért összegek egyszercsak elérik azt a szintet, ami fölött már jobban megéri az uniós szabályokkal összhangba hozni az Áfa tv. előírásait.

A témával kapcsolatban részletesebb információért forduljanak szakértőinkhez bizalommal.